Vége a szünetnek, holnaptól suli. Kicsit még örülök is, hogy lesz, ami elvonja a figyelmemet a nyomoromtól egy kicsit. Péntek este sokáig kóvályogtam a folyosón, de aztán egyszer lépteket hallottam, és mivel nem akartam senkivel találkozni (a büntetés veszélye fel sem merült bennem), inkább…

Az utóbbi napokban úgy éreztem, Hollópapi került, mint a sárkányhimlőst, bár nála nehéz megmondani, hogy ez miattam volt, az általános emberundora miatt, vagy csak rengeteg volt a dolga – végül is, mondta, hogy elfoglalt lesz, azért is maradtunk a kastélyban. Tegnap nem is főztünk együtt (mármint…

Jelentem, fejlemény van! De akkor is az elején kezdem, mert az önkontroll az új hobbim.Egész stabilan beállt a rendszer az utóbbi napokban: bájitalfőzés, mikor a cuccnak állnia kell, okklumencia, esténként pedig szabadfoglalkozás. Ami jó is, egyikünk se egy nagy társas lény, ez a meló meg intenzív.…

Semmi se úgy van, ahogy lennie kéne. Miért is lenne úgy? Atyám megjelent ma reggel, teljesen valószerűtlenül hatott, ahogy kilépett a kis kandallónkból, mint egy vámpír napfényben. Nagyon távolságtartó-kulturált módon köszöntötték egymást Jóanyámmal, gondosan kerülve egymás tekintetét. Egyik újévi…

Jelentem, eddig igen jól és meglepően hézag-mentesen telnek az ünnepek. Rögtön hazaérkezésemkor azzal kezdtem, hogy engedélyt kértem Jóanyámtól a szilveszteri kiruccanásra, ő pedig azon melegében leszerelt azzal, hogy ha Télapunál találnék lenni, akkor őt kéne megkérdeznem. Nyilván azért mondta ezt,…

Jajj, annyira boldog vagyok! Szokatlan módon rengeteg minden történt velem az utolsó szünet előtti napon. Megpróbálom az elején kezdeni. Az órák olyanok voltak, mint minden óra a héten, és a szünetek is, persze: kapkodás az utolsó utáni pillanatokban, hogy javítsak abból, amiből rosszul állok; hogy…

Nagy volt a kísértés ma reggel, hogy magasról leszarjam a bájitalfőzést, mivel éjjel marhasok hó esett, de aztán reggeli után kinéztem az egyik ablakon, és láttam, hogy mindenki kint nyüzsög. Ez, meg az, hogy következésképpen a hó már össze is van mászkálva, elvette a kedvemet a kimenéstől, és…

Ma órák után elhatároztam, hogy megpróbálom megfőzni a Felix Felicist. Már egy ideje szemezek vele, csak marha nehéz, sok hozzávalója van és sokáig tart, úgyhogy hosszabb távú elkötelezettséget jelent. Ma viszont úgy éreztem, kihívásra van szükségem. Bobnak edzése van, mint mindig, a kiscsajok…

Ma is tartott a töretlen jókedv, móka, kacagás – kezdek félni. Találkoztam Varjúapóval valamikor a délelőtt folyamán, mikor céltalanul korzóztam a folyosón. A könyvtárba mentem nyilván, de valami hülye oknál fogva a hosszabb út mellett döntöttem. Biztos valami sugallat volt,…

Kezdek úgy állni a naplóíráshoz, mint azokhoz az esetekhez, amikor beszélgetsz valakivel majd’ minden nap, és még ha történik is valami, nem jut eszedbe, úgyhogy ha kérdezik, mi újság, csak annyit mondasz, hogy „semmi”, „csak a szokásos” vagy „minden rendben”. Nincs is…

Egyedül, megint egyedül, csak cseszem el az időt, nem tudok mit csinálni, nincs kedvem gondolkodni rajta, utálom már ezt a küszködést. Utálok a saját fejembe bezárva lenni, utálom ugyanazokat a köröket futni újra meg újra, elegem van! Jó lenne csak úgy megszűnni egy kicsit, nem…

Tényleg olyan voltam reggel, mint a mosott szar... ráadásul nehéz nap elé néztem, mert mára terveztem be a PC-hadművelet utolsó mozzanatát és a Rémdenevér Proffal való izgalmas csevejt is.... ugyanis ma volt bájitaltan órám. Rob tök rendes volt, lejött velem reggelizni, pedig az…

Ma szokásom ellenére későn ébredtem, és nem is volt kedvem azonnal felkelni. Megvártam, hogy a hasamra süssön a nap, hehe. Kár, hogy ezt idelenn az alagsorban nem lehet szó szerint érteni. Nem igazán voltam éhes, úgyhogy a bejárati csarnokból egyenesen a könyvtár felé indultam,…

 Nos, igen. Megint nem írtam napok óta. Mentségemre legyen mondva, nem is igen volt mit. Ilyenkor ősszel minden nap egyforma. Szürke, esős, vagy ha az nem is, mindig borús. Elég lehangoló. Unalmamban, meg „széles jókedvemben” nem is igen tudtam mást tenni, mint tanulni.…

Nos, a jelek szerint engem sem kerül el a tizenéves leánykák sorsa (a sok közül most épp a naplóírásra gondolok). Először is talán illene bemutatkoznom. Susan Snape vagyok, tizenöt és fél éves boszorkánynövendék, következetes embergyűlölő és jövendőbeli népirtó.…