Vicces egy hétvégém volt. Vagyis, ha jobban belegondolok, nem – ez mennyire szánalmas! Nagyrészt ugyanazokat a dolgokat csináltam, amiket mindig. Az egyetlen, ami miatt viccesnek tűnt, az az volt, hogy bármelyik pillanatban vártam Vlad vajda felbukkanását. De ezt most nem úgy értem,…

Még mindig Móguson töröm az agyam. Ma is volt vele órám, teljesen ugyanolyan volt, mint bármikor máskor: halkan, kissé dadogva elmondta, ami a könyvben van a sebfakasztó átkokról (olyan átkok, amik vágó- vagy szúrófegyverként működnek, nyílt sebet okoznak); valaki megkérdezte,…

Igen, már megint írkálok, és igen, már megint az éjszaka kellős közepén. Mert már megint történt valami! Nem is tudom, örüljek-e ennek, vagy épp ellenkezőleg. Jellemző – ha unatkozom, nem jó, ha történik valami, az se jó… sehogy se jó. Szóval rossz kedvem volt…

A héten végre eljutottam odáig, hogy elkezdjek agyalni a Rob-PC-összehozási hadműveleten. Elég sokat merengtem a dolgon, mivel nem vagyok valami gyakorlott a kavarás terén. Persze többször meg is fordult a fejemben, hogy hagyni kéne, de Rob bánatos képét látva nem tudtam nem…