Igen, már megint írkálok, és igen, már megint az éjszaka kellős közepén. Mert már megint történt valami! Nem is tudom, örüljek-e ennek, vagy épp ellenkezőleg. Jellemző – ha unatkozom, nem jó, ha történik valami, az se jó… sehogy se jó.
Szóval rossz kedvem volt (meglepő módon, sose történt mostanában ilyen), amit már marhára untam, meg nyilván amúgy se túl kellemes, úgyhogy agyalni kezdtem, mit tehetnék ellene. Hosszas kínlódás után annyit csiholtam ki magamból, hogy a sikerélmény, az jót tenne. Na de honnan szedjek én most olyat? Aztán eszembe jutott, hogy a rossz emlékű kerítőnősködés óta nem is próbálkoztam az animágiával. Nyilván beleválasztottam, mert ez azért elég nehéz, komoly esélye volt, hogy nem is sikerül, és akkor nesze neked, sikerélmény. Elsőre nem is jött össze, csak farkam nőtt, és ennyi. De már kínomban azon is röhögtem, eszembe jutott egy kép, amit egyszer a londoni metrón láttam (bizony ám, utaztam rajta! Párszor…). Egy rajzfilmfigurát ábrázolt, egy kiskölyköt, akinek nagy, gülü szeme volt, idétlen arckifejezése, hülye, csillag alakúan kócos haja, ééés majomfarka. És nagyon alacsony volt, már-már törpenövésű (persze, lehet, hogy csak későn érő gyerek, és majd megnő, hehehe). Úgyhogy rögtön az jutott eszembe, hogy olyan vagyok, mint az a nyomi kisgyerek. Szóval nagyon kellett röhögnöm. Elismerem, ez azért kívülről nézve elég hisztérikus lehetett. Még jó, hogy senki sem nézte kívülről. Belülről is csak én, aki pedig egész jól elvoltam vele. Na, de végül is nagy nehezen, néhány próbálkozás után azért sikerült hibátlanul végrehajtanom az átalakulást, úgyhogy ennek örömére rögtön el is indultam sétálni. Nyilván. Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy mindez az éjszaka közepén volt, naná. Na jó, az most van, mondjuk inkább úgy, hogy az éjszaka elején.
Tehát, sétálni mentem. Eredetileg az volt marhára kidolgozott tervem lényege, hogy a lehető legrövidebb úton kilopakodom az épületből, és járok egyet a parkban, esetleg benézek a Tiltott Rengetegbe is. Végül is, miért ne, így párduc alakban talán kevésbé vagyok sebezhető, és a sötétben is jobban látok.
De persze beleköpött a levesembe az a borzasztó, rühes macska, akivel semmiféle rokonságot nem vagyok hajlandó vállalni. Mrs Norrisról van szó, természetesen. Tökre elállta a bejárati csarnokba vezető utat, és úgy tűnt, nem is igen akar elmozdulni onnan. Vagy nekem nem volt türelmem kivárni, teljesen mindegy. Szóval elindultam egy rejtekfolyosón, azon, amelyik majdnem pont az svk-terem mellett végződik. Nagyon praktikus egyébként, nem kell annyit lépcsőzni, meg egy levegőt szívni a plebsszel. Úgy gondoltam, onnan lejjebb megyek egy emeletet, aztán meg majd lemegyek a bejárati csarnokba az ottani rejtekfolyosón keresztül. És akkor talán a lebukás veszélye se lesz olyan végzetes mértékű.
Ennek megfelelően is cselekedtem, gondosan ügyelve, hogy ne csapjak zajt, és fülelve, hogy ha más csap, akkor el tudjak bújni idejében valahova. Ééés – most jön a lényeg, csak eljutunk már addig is – hallottam is valamit csakhamar. Fojtott hangú, de igen érzelemdús suttogást méghozzá. Azt elsőre nem tudtam megállapítani, milyen érzelem volt jelen, de az biztos, hogy abból sok. Mintha valaki vitatkozott volna, csak épp a másik fél hangját nem hallottam. De amit hallottam, az ismerős volt, úgyhogy rövid vívódás után közelebb lopakodtam a tanterem nyitott ajtajához, ahonnan a hang jött, és óvatosan bekukucskáltam. Mógus volt ott, és nagyon szenvedő fejet vágott. A szeme ki volt fordulva, és ő motyogott fojtott hangon, szünet nélkül valamit. Ennyi elég is volt, semmit sem értettem a dologból, de nem kockáztathattam meg, hogy elkapjon, úgyhogy szépen vissza is settenkedtem a hálótermünkbe azon az úton, amelyiken jöttem.
És most itt vagyok. És még mindig nem értem, min van úgy kiakadva Mógus. Lehet, hogy alvajáró? Elég labilis idegzetűnek tűnik, nem lenne meglepő tőle. De alva szenvedő? Na, ilyenről még nem hallottam. Ami persze nem zárja ki a lehetségességét, persze. Perszehogypersze. Mindenesetre magas a dolog, mint az Északi Torony, úgyhogy hiába agyalok rajta. Alszom is inkább.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.