Jajj, annyira boldog vagyok! Szokatlan módon rengeteg minden történt velem az utolsó szünet előtti napon. Megpróbálom az elején kezdeni. Az órák olyanok voltak, mint minden óra a héten, és a szünetek is, persze: kapkodás az utolsó utáni pillanatokban, hogy javítsak abból, amiből rosszul állok; hogy…

Kezdek úgy állni a naplóíráshoz, mint azokhoz az esetekhez, amikor beszélgetsz valakivel majd’ minden nap, és még ha történik is valami, nem jut eszedbe, úgyhogy ha kérdezik, mi újság, csak annyit mondasz, hogy „semmi”, „csak a szokásos” vagy „minden rendben”. Nincs is…

Aztamocskos-tetves-csempeszobábanfelneveltetett Marinénijét neki! Pedig egész jól indult a nap, de tényleg. Még kajázni is bementem a nagyterembe reggel. Délelőtt. És nem kellett beszélnem senkivel. Aztán meg találkoztam Syssyvel (akinek szülinapja van egyébként, meg is…

Említettem a múltkor azt a kis hülyeséget a roxfortos kvízzel, meg az üzengetős papírokkal. Eleinte szánalmas időtöltésnek indult, és folyamatosan szapultam magam érte, hogy mi a fenét csinálok tulajdonképpen, de most mintha kezdene valami érdekes és enyhén nyugtalanító dolog…

Még mindig Móguson töröm az agyam. Ma is volt vele órám, teljesen ugyanolyan volt, mint bármikor máskor: halkan, kissé dadogva elmondta, ami a könyvben van a sebfakasztó átkokról (olyan átkok, amik vágó- vagy szúrófegyverként működnek, nyílt sebet okoznak); valaki megkérdezte,…

Szenvedem ostobaságom vészteljes és végzetterhes, de mindenekfelett vérciki következményeit. Természetesen nem bírtam ki, hogy ne nézzek el megint a dobozka felé (még mindig toronymagasan vezetünk, a doboz és a homokórák szerint is, hehehe), és elolvastam újra a Megjegyzéseket,…

Tudom, tudom. Megint egy mondat, ami igazából nem jelent semmit (na jó, azért mégis: „így jutunk fel a csillagokig”). Csak szerettem volna valami hangzatosat írni, tudniillik ma volt az első latin-szakkörös foglalkozás, és én, bár folyamatosan átkoztam magam érte, jelen…