Szenvedem ostobaságom vészteljes és végzetterhes, de mindenekfelett vérciki következményeit. Természetesen nem bírtam ki, hogy ne nézzek el megint a dobozka felé (még mindig toronymagasan vezetünk, a doboz és a homokórák szerint is, hehehe), és elolvastam újra a Megjegyzéseket, és válaszoltak rá! Na mondjuk... olyan gyerekes ez az egész! Azért leírom, magam előtt mit szégyelljem... [és ha bárki más olvassa a naplómat, halál fia/lánya! Nem vicc! Azt hiszed, nem jövök rá?!]
Szóval, olyasmit írtam még a múltkor, hogy „háhá, ez laza, ön- és honismeret”, és alá is írtam, de nem a saját nevemen. Azt azért már mégse, hehehe. Viszont semmi frappáns nem jutott eszembe – sose voltam jó névadásban –, úgyhogy azt írtam, hogy Navayon Kee. Szar, mi?
És most meg egy egyén, aki úgy írta alá, hogy Syssy (khm... legalább Sissyt írt volna), lehordott faszán írásban, hogy ne szóljam le a tesztet, mert Bettynek (Betty Gregorich, a készítő) sok munkája volt vele, meg egyáltalán, és javasolni fogja, hogy Betty vonja le a házamtól azokat a pontokat, amiket én szereztem. Feh! Csak ártatlan jópofáskodásnak szántam, de neki kedvem volt bepofázni egy kissé. Mivel nem akartam bunkó lenni, csak megkérdeztem „Syssyt”, hogy ugyan ki a bánat ő, nem-e tán Merlin valóságos szent Szakálla, avagy csak valami tudálékos prefektus-fajzat, s vajh' mi végre érez jogcímet arra, hogy pattogjon nekem. Meglepetésemre szinte azonnal megjelent a válasz, mintha egy láthatatlan kéz írná. Megnéztem a többi pergament, ami ott hevert – és amikről eddig azt hittem, azért kellenek, ha az első betelik –, és láttam, hogy ugyanaz van rajtuk. Jó trükk – gondoltam –, ki se néztem volna. Fogtam az egyiket, és elhoztam. Nyilván a csajszi is ezt tette, ha úgy ír, hogy nincs jelen. A válasz egyébként további pattogás volt, mire kifejtettem, hogy nem leszólásnak szántam, és hozzátettem, hogy higgadjon már le. Tisztában vagyok vele, hogy így már szarnak a pofon, de mit tegyek, nagy a szám, ez van. És velem egy – minden valószínűség szerint – alsóbbéves ne pattogjon!
Estefelé „befutott” ama híres-neves Betty is, és (most jön a legjobb!) helyretette Syssyt, írván, ne csináljon akkora ügyet belőle, nem is úgy gondoltam, amúgy meg nem von le pontot az egyik legjobb feladatlap megoldójától. Hehehe! Jó, jó, nem dicsőség okosnak lenni a kicsik közt... sőt, kábé ciki ez az egész ügy. Ez olyan tipikus etikátlan, mardekáros görénység (ezért szeret minket mindenki) volt tőlem, de hát nem tiltja senki... Ehh, kretén vagyok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.