Két fő apropója van a mai bejegyzésnek: az éjjeli buli meg az évkezdés, aminek tegnap nem szenteltem egy kósza gondolatot se, annyira be voltam sózva. De ma még belefér, elvégre ma van Újév napja. Kandallóztam is kicsit Jóanyámmal, kiderült, hogy szervezett magának programot tegnap estére a…

Jajj, annyira boldog vagyok! Szokatlan módon rengeteg minden történt velem az utolsó szünet előtti napon. Megpróbálom az elején kezdeni. Az órák olyanok voltak, mint minden óra a héten, és a szünetek is, persze: kapkodás az utolsó utáni pillanatokban, hogy javítsak abból, amiből rosszul állok; hogy…

Kezdek úgy állni a naplóíráshoz, mint azokhoz az esetekhez, amikor beszélgetsz valakivel majd’ minden nap, és még ha történik is valami, nem jut eszedbe, úgyhogy ha kérdezik, mi újság, csak annyit mondasz, hogy „semmi”, „csak a szokásos” vagy „minden rendben”. Nincs is…

Aztamocskos-tetves-csempeszobábanfelneveltetett Marinénijét neki! Pedig egész jól indult a nap, de tényleg. Még kajázni is bementem a nagyterembe reggel. Délelőtt. És nem kellett beszélnem senkivel. Aztán meg találkoztam Syssyvel (akinek szülinapja van egyébként, meg is…

Még jó, hogy készültem bűbájtanra, sejtettem, hogy számonkérésféle lesz. Flitwick kicsit kiakadt a bandára legutóbb, mikor az Aguamentivel egymást locsolta a griffendéles és a mardekáros tábor (már akinek sikerült a bűbáj)... na igen, nem a mi ötletünk volt, hogy…

Muszáj volt leírnom ezt a szót. Annyira idegen tőlem! Félre ne értsen az esetleges illetéktelen olvasó, vagy senki (amúgy is kinyomom a szemét), nem panaszkodni akarok, vagy ilyesmi, de akkor is furcsa. Eddig üres frázisnak tartottam ezt a szót, olyannak, mint a család, szabadság,…