Vége a szünetnek, holnaptól suli. Kicsit még örülök is, hogy lesz, ami elvonja a figyelmemet a nyomoromtól egy kicsit. Péntek este sokáig kóvályogtam a folyosón, de aztán egyszer lépteket hallottam, és mivel nem akartam senkivel találkozni (a büntetés veszélye fel sem merült bennem), inkább…

Ma a magyar kultúra újabb szeletéről szereztem tudomást, Robby jóvoltából persze (akit újabban Bobnak, avagy Bikacsöknek* hívok). Tudniillik a magyarokhoz a Télapó nem karácsonykor jön, hanem December 6-ára virradóan, és nem a karácsonyi ajándékokat hozza, hanem valami kis…

Nem tudom, mi bajom van (azt, hogy ez normális, szerintem elvethetem), de mostanában mintha jobban unnám a sulit, mint egyébként. Mintha minden nap ugyanolyan lenne, csak telik az idő, nap nap után és semmi sem történik, senki sem vesz észre, és végképp nem érdeklek senkit. Kezd már…

Vicces egy hétvégém volt. Vagyis, ha jobban belegondolok, nem – ez mennyire szánalmas! Nagyrészt ugyanazokat a dolgokat csináltam, amiket mindig. Az egyetlen, ami miatt viccesnek tűnt, az az volt, hogy bármelyik pillanatban vártam Vlad vajda felbukkanását. De ezt most nem úgy értem,…

Ma volt az első roxmorts-szombat. Már nagyon rám fért. Hiába bazinagy ez a kastély, és még nagyobb a parkja, meg minden egyéb tartozéka, bezárva éreztem magam, mintha négy nyomorodott, egymáshoz nagyon közel elhelyezkedő fal között lettem volna. Hmm... most, hogy így ezen…

Még jó, hogy készültem bűbájtanra, sejtettem, hogy számonkérésféle lesz. Flitwick kicsit kiakadt a bandára legutóbb, mikor az Aguamentivel egymást locsolta a griffendéles és a mardekáros tábor (már akinek sikerült a bűbáj)... na igen, nem a mi ötletünk volt, hogy…

Muszáj volt leírnom ezt a szót. Annyira idegen tőlem! Félre ne értsen az esetleges illetéktelen olvasó, vagy senki (amúgy is kinyomom a szemét), nem panaszkodni akarok, vagy ilyesmi, de akkor is furcsa. Eddig üres frázisnak tartottam ezt a szót, olyannak, mint a család, szabadság,…