Két fő apropója van a mai bejegyzésnek: az éjjeli buli meg az évkezdés, aminek tegnap nem szenteltem egy kósza gondolatot se, annyira be voltam sózva. De ma még belefér, elvégre ma van Újév napja. Kandallóztam is kicsit Jóanyámmal, kiderült, hogy szervezett magának programot tegnap estére a barátnőivel, jól is sikerült, szóval ő se töltötte magányosan a Szilvesztert. Nem is féltetettem mondjuk, Hollóaput annál inkább, elképesztően elszigeteli magát mindenféle emberi kontaktustól. Nem tudom elhinni, hogy ez neki így jó. Viszont nem tudom, hogy hozakodjak elő vele, még mindig nincs akkora bizalmi kapcsolatunk, hogy elfogadna tőlem akár valami óvatos tanácsot is. Azt meg el se bírom képzelni, hogy önszántából beszélne nekem arról, hogyan és miért jutott idáig…

Ami azt illeti, ez lesz az idei évre kitűzött céljaim egyike: kicsalogatni Apucit a csigaházából. Nem kis feladat, de bármiféle haladást eredményként fogok elkönyvelni, nem tágítok! Ha kicsit boldogabb lenne, talán másokkal szemben sem viselkedne ilyen emberevő módon.

További célok (én nem teszek fogadalmakat, túl ünnepélyes, túl kevés van mögötte): használható szintre fejleszteni az okklumenciát és tovább gyakorolni az animágiát; kitalálni végre, mit kezdjek magammal a RAVASZ után – erre csak egy hónapot adtam magamnak, dönteni kell! Ezen kívül szeretnék valami nyelvet tanulni, piszkálja a csőröm, hogy az a nyomorult Vlad ekkora nyelvzseni; többet kell emberekkel érintkeznem nekem is; meg jó lenne megtanulnom valami hangszeren játszani, ha egy mód van rá.

Az esti buli egyébként elég jó volt, először Timéknél voltunk, az ő szülei elég lazák, úgyhogy a srácok (ott volt Robék egész bandája, egy-kettőnek a barátnője is) zenélgettek egy kicsit, hallgattunk is zenét Tim lemezjátszóján, menő. Csomó KISS-t, persze. Kis iszogatás is ment, amiből én mérsékelten vettem ki a részem, nincs túl sok tapasztalatom és nem akartam rögtön lerészegedni és hülyét csinálni magamból. Amúgy is viccesebb volt a többieket figyelni. Beszélgettem mindenkivel, a két csajjal (a gitáros és a basszeros barátnőjével) nem mondanám, hogy világi cimbik leszünk, de egész jól eldumáltunk, ami már nagy szó, kicsit egyszerűnek tűntek („halálosan dögösek”, persze). Aztán elmentünk a helyre („The Mean Fiddler” volt a neve), és pont valami előzenekar utolsó két számára értünk oda. Úgyhogy kezdett már valami hangulat lenni, aztán jött a főattrakció, egy helyi, igencsak amatőr mágusbanda („MorDread”), de szerintem jók voltak. Volt köztük egy hárfás is, valahogy megbűvölték a hárfáját, hogy ilyen torzított hangja legyen, hasonlóan hangzott, mint a mugli billentyűs cuccok, csak valahogy mégse, érdekes volt, tetszett.

Még valami sráccal is sikerült összegabalyodnom, mondtam neki, hogy roxfortos vagyok, kiderült, hogy ő már végzett néhány éve (nem emlékeztem rá), kicsit csókolóztunk, azt mondta, írni fog, de erősen kétlem. Seannak hívják egyébként, és ír. Vörös és göndör, úgyhogy leprikónnak neveztem, nem vagyok benne biztos, hogy tetszett neki, de nem küldött el a fenébe. Elég magas házak közt volt a hely, úgyhogy éjfélkor páran megkockáztattak némi tűzijátékot – mintha Szilveszterkor lazábban vennék a Titokvédelmi alaptörvényt is, többek között.

Aztán egyórafelé haza-hopp-poroztam, gondoltam, így Atyámnak sem lehet kifogása olyasmi ellen, hogy virradatig elvagyok, ki tudja, hol, meg ilyesmik. Nem is szólt semmit ma reggel, csak annyit, hogy „boldog Újévet”.