Nos, a jelek szerint engem sem kerül el a tizenéves leánykák sorsa (a sok közül most épp a naplóírásra gondolok). Először is talán illene bemutatkoznom. Susan Snape vagyok, tizenöt és fél éves boszorkánynövendék, következetes embergyűlölő és jövendőbeli népirtó. Angliában élek, Londonban, bár napjaim jelentős részét a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola falai között tengetem. Mardekáros vagyok, és akinek egy csipetnyi fogalma is van iskolánkról, az ottani szokásokról, egyebekről, annak nem kell magyaráznom, mit jelent ez. Akinek nincs, az magára vessen, de egyébként is lényegtelen, mert ha bárki is arra vetemedne, hogy beleolvasson a naplómba, addig élne az illető. Szóval csukod be rögtön!!

Ezzel megvolnánk. Tehát. Ami a családot illeti, egyke vagyok, de valahogy nem is bánom. Anyámnak vegyesboltja van az Abszol úton, ami annyit tesz, hogy az altató főzettől a Bűvös Bizserén át a zászpagyökérig mindenfélét árul. Mikor itthon vagyok, szoktam is neki segíteni. Tulajdonképpen ő az egyetlen normálisnak mondható ember az életemben, bár neki is voltak kilengései. Csak hogy egyet említsek, régebben jósnőként dolgozott. Vagy például az is egy kamaszlázadás lehetett, hogy megszülettem. Sosem éltek együtt apámmal, még világrajövetelem előtt sem, és őszintén szólva eléggé bosszant, hogy egyikük sem hajlandó nyilatkozni a születésem körülményeiről. A fogantatásoméiról meg végképp nem, hehe. Mindenesetre úgy vettem észre, utálják egymást; ha nagyritkán találkoznak, úgy viselkednek, mint két idegen. Apám egyébként bájitaltant tanít a Roxfortban. Volt is pár összetűzésem vele emiatt, de ezt most nem részletezném, elég annyi, hogy különféle okokból most már eszébe sem jutna kivételezni velem (merthogy azt akart). Sőt. A dolgok mostani állása szerint csoda, hogy még egyáltalán elismer lányának. Bár ezt a kis formaságot a viselkedésével kitűnően ellensúlyozza. A család kapcsán talán megemlíthetem, hogy van egy koromfekete kiscicám is, akit Mephistónak neveztem el, a Faust ördögéről. Lehet, hogy Goethe mugli volt, de írni azért tudott. Mephisto varázslatos képességeit egyelőre homály fedi, de az már most látszik rajta, hogy nagyon okos, és szerintem minden szót ért, amit mondok neki.

Igazándiból nem jutott volna eszembe naplót írni (elég rózsaszín dolog, nem igazán illik hozzám), de mostanában furcsa érzések kerülgetnek (nem talált, nem hányinger). Kicsit Trelawney-san hangozhat (sarlatán jóslástan-tanárnő), de mintha valamiféle mágikus erőegyensúlyt bolygatna valami... vagy valaki. Gondolom. Néha megmagyarázhatatlan rossz érzés tör rám mostanában, és ez aggaszt (a jósnői vénám, hehe). Gondoltam, nyitva tartom a szemem, leírom, amit látok, hallok, és hátha jutok valamire. Mellesleg a nyár és az unalom sok hülyeséget kihoz az emberből.

Éppen a szobámban ülök, a cuccaimat már összepakoltam, de még nem tudok aludni. Holnap kezdődik a hatodik év. Nem tudom miért, de mintha izgatottabb lennék, mint mondjuk tavaly. Talán azért, mert most kezdődik az igazi felkészülés az életre. Eddig mindenféle nyomorodott tantárggyal foglalkozni kellett, mostantól viszont csak azokkal, amiknek hasznát is vesszük, azokkal viszont nagyon. Az RBF-jeim viszonylag jók lettek, még bájitaltanból is, hála a kotyvasztói vénámnak, hehe. Nem tudom, hány vénája van egy embernek, de én erre a kettőre is roppant büszke vagyok! Nah, azt hiszem, ennél a pozitív gondolatnál le is állhatunk mára.