Továbbra is nyomott volt a hangulatom a héten. Ráadásul semmi, de semmi nem történt, ami indokolta volna a naplóírást, nyavalyogni meg nem akartam, még így sem, négyszemközt az elcseszett lelkemmel. Csak undorodnék magamtól, ha később visszaolvasnám. Egy darabig nagyon "zabáltam magam", ahogy azt Fred és George Weasley meg is jegyezték szerdán, ha jól rémlik. Nem tudom, mi ez a fene nagy haverkodás, biztos unatkoztak, mert Lee Jordan, úgy tudom, a gyengélkedőn töltötte a hét második felét. Úgy keddtől kezdődően. Ettől függetlenül nem értem, miféle ködös okból találtak magukhoz méltó társaságnak pont engem. De nem igazán volt most kedvem hozzájuk, és - tudom, hogy nem túl hihető, de mégis - észre is vették, úgyhogy közölték, nem akarják, hogy elrontsam az ő kedvüket is (ez egyáltalán kivitelezhető lenne?), ezért magamra hagynak, de ne zabáljam magam, majd visszajönnek, ha újra ép vagyok. Erre megkérdeztem, mi az, hogy újra. Fred nevetett, azt mondta, ez gyenge volt, de haladás, George pedig megveregette a hátam, aztán tényleg leléptek. Nem is tudom, nem-e jobb lett volna tényleg összehaverkodni velük... de akkor még túlságosan mardosott a bűntudat az ilyesmihez. Most pedig úgy gondolom, nem lett volna értelme. Még a velem egykorú és hasonló érdeklődésű "fajtársaimmal" is képtelen vagyok normális emberi kapcsolatot kialakítani, nemhogy két buggyant, alsóbbéves griffendélessel. De azért vicces gyerekek, hehe.
Tanulni, na azt elég sokat kellett. Jobbára unalmas hülyeségeket, amikről nem bírom elképzelni, hogy valaha is hasznukat veszem az életben, no meg a non-verbális varázslást is elkezdtük gyakorolni. Így, hogy se órán, se azon kívül nemigen beszélek, lassan kezdek attól tartani, hogy begyógyul a szám. Nem hiszem, hogy ez az eshetőség bárkit is komolyan megrémítene körülöttem.
Ezen kívül viszont szétuntam az agyam. Olvastam, persze, de valahogy az sem kötött le igazán. Kivégeztem a magyaros könyvet, és van egy-két illető (Álmos és Vazul még a sámán-korszakból, Báthory Erzsébet, néhány szent a középkorból, akikhez legendák fűződnek... nem sok, és elég felszínes az anyag, amihez eddig hozzájuthattam), akiknek jobban utána fogok nézni alkalomadtán. Feltűnt, hogy általában mindenféle témával kapcsolatban leginkább az emberek érdekelnek. A személyiségük, a céljaik, indítékaik, a tetteik és azok következményei... ironikus, nem?
Apámmal sem jutottam semmire, de nem is próbálkoztam a legutóbbi eset óta. Nekem is az agyamra megy mindenki, hogy várhatnám el tőle, hogy tegyen velem kivételt? Azt hiszem, fordított esetben én már rég helyre tettem volna a büdös kölköt, hogy hagyjon engem békén, van anyja, nyaggassa azt. Feh...
Rob továbbra is levegőnek néz, és ez, mint már említettem, eleinte bűntudatot keltett bennem. Valahányszor megláttam a nagyteremben, a klubhelyiségben, vagy bárhol, görcsbe rándult a gyomrom. Aztán elmúlt. Volt időm gondolkodni, és arra jutottam, jó barátság lehetett volna, de nem lett. Kész, ennyi. Persze, én szúrtam el, mint mindig, de ha számítanék neki, nem csinálná ezt. Én eddig is elvoltam nélküle, ezután is elleszek, és nyilván neki is jobb így. Nem vagyok való erre, ez az igazság. Jobb, ha beletörődöm.
Írtam anyámnak - kötelességtudó, jó kislány vagyok, muhahaha -, ő pedig rögtön válaszolt is, úgyhogy most megint nálam a labda. Remek. Valakitől kapott egy csomó csokit, de ő félti az alakját, és tudja, hogy nem bírná ki, hogy ne egye meg, úgyhogy küldött belőle nekem is. Ebből következően lánc-csokizabálóvá váltam, de már nem tart sokáig a függőség, mert hamarosan teljesen elfogy az "anyag". Utálom magam, amiért ilyen akaratgyenge szar vagyok. A csokinak például egyszerűen nem tudok ellenállni. Tizenhat év kemény munkája kellett ahhoz is, hogy valamennyire beosszam, és ne egyszerre zabáljam fel az összeset, de még így sincs nyugtom tőle, ha tudom, hogy van.
További agyi defektusom, hogy elkezdtem rémtörténeteket írogatni. Nem hiszem, hogy túl jók, de nem érzek hajlandóságot arra, hogy megmutassam bárkinek, úgyhogy nem kapok róla külső véleményt. Elindultam lefelé a lejtőn.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.