Végre kiszabadultam a nyári szünet unalmából! Hogy visszakerüljek a mókuskerékbe. Sebaj. Bár kifejezetten irtózom az emberektől, főleg, ha tömegesen fordulnak elő, most mégis élveztem a King's Cross nyüzsgését. Sosem volt még ennyire elegem a nyárból. Kicsit még vegyültem a muglik között, aztán bementem a falon át a kilenc és háromnegyedik vágányhoz. Elég korán érkeztem (talán, mert Anyu kivételesen nem kísért el), még kevesen lézengtek a Roxfort Expressz körül, úgyhogy reménykedni kezdtem, hátha van még üres fülke. Fel is szálltam, és benéztem néhányba. Az elsőben, amelyiknek kinyitottam az ajtaját, egy vörös hajú mardekáros lány ült. Azt hiszem, harmadikos. Kifelé bámult az ablakon, de az ajtónyitás zajára megfordult, és izzó, gyilkos pillantást vetett rám. Ebből arra következtettem, nem lenne ildomos zavarni. Amúgy is egyedül akartam lenni, egy pszichopata meg pláne nem hiányzik - gondoltam, és mentem tovább. A lányt egyébként azt hiszem, Remynek hívják, és vannak néha fura dolgai. Nem mintha ismerném, de hallottam róla ezt-azt. Egyesek szerint sátánista, bár ezt azért nem hiszem.

Nem sokkal később találtam is egy üres fülkét, kényelembe helyeztem magam, és élveztem a nyugalmat. Nagyjából öt percig. Ezután kivágódott az ajtó, és berontottak a Weasley-ikrek, Fred és George. Mindenféle köszönés vagy kérdezősködés nélkül ledobták magukat egymással szemben, majd kórusban elkezdtek magyarázni:

- Máshol nem volt hely. De nyugi, nem fogunk zavarni! - na persze, mert ők arról híresek! Kíváncsi vagyok, ilyenkor hol vannak a barátaik... na mindegy. Mivel mást nem tehettem, fancsali képpel rábólintottam:
- Jól van. - Végül is tényleg kevésbé voltak idegesítőek, mint vártam. Bár az ikrek griffendélesek, ráadásul fiatalabbak is nálam, még mindig jobb társaság, mint mondjuk egy csapat hülye liba, vagy izomagyú állat. Miután rájöttek, hogy az idétlen piszkálódásaik leperegnek rólam, váltottak, és egész jól el lehetett velük hülyéskedni. Tulajdonképpen végigröhögtük az utat.

Ezután sem történt túl sok említésre méltó, egyedül az elsősök beosztása az, ami minden évben más és más. Ilyenkor úgy-ahogy oda is szoktam figyelni, hátha látok érdekes arcokat. Idén akadt is bőven. Sajnos a Mardekáros gólyaosztag iszonyúan idegesítő kis nyavalyásokból áll. Első látásra egytől egyig ellenszenvesek. Néhány elkényeztetett, görcs arisztokrata kissrác és kiscsaj (Malfoyka, Parkinsonka például), egy-két világfájdalmas szarazélet-tekintetű (tizenegy évesen!! Naneee...) meg néhány nagydarab, agyatlan tuskó (Crak, Monstro... még a nevük is olyan). Idén még olyan égetnivaló rosszcsontok se jöttek, mint eddig. Pedig ők legalább viccesek. El is határoztam, hogy szívatom őket egy kicsit az első napokban, ne legyenek már olyan magabiztosak, hehe.

A mardekárosokon kívül volt még egy név, aminek hallatán felkaptam a fejem: Harry Potter. A tömegen általános, meglepett moraj zúgott végig, hallottam is, ahogy valaki ezt suttogja: "A Fiú, Aki Túlélte". Húúúúúúú. Biztos sokan vannak, akik többet várnak ettől az évtől. Hiszen köztünk a naagy Harry Potter! Kíváncsi leszek, hogy boldogul a kissrác, egyelőre elég megszeppentnek tűnt. A Griffendélbe osztották be, és úgy láttam, örült is neki. Erről ennyit. Egyébként, ahogy óvatosan végignéztem a népen, kettő darab embert vettem észre, akik egyáltalán nem örülnek Potterkének. Az egyik jóatyám volt, bár ő alapvetően senkinek sem örül, de most mintha még külön bónusz gyűlöletadagot is sugárzott volna a pillantása. Eddig egyvalakire láttam, hogy így nézett: rám. Ez még a mostani közönyös időszaka előtt volt. A másik pedig, akinek nagyon nem tetszett a Túlélőke képe, az a harmadikos csaj a vonatról (Remy). Fogalmam sincs, mi baja lehet Potterrel. Elvileg nem is ismeri, hiszen a kissrác állítólag a varázslógyűlölő mugli rokonainál nevelkedett mindezidáig. Ez is érdekes, varázslógyűlölő muglik... olyan abszurdan hangzik... mint az a... hogy is volt a szó? Hm... megvan! Cionista! Anyám mesélte, hogy a muglik között van egy nép... zsidók asszem, és őket üldözte, meg irtotta a többi mugli egy időben. Barbárok. És azokat a zsidókat hívják cionistának, akikben az átlagnál jobban túlteng a nemzeti érzés. Nagyjából ilyen szánalmasak Potterke rokonai is. Na mindegy.

Ezen kívül, ami még érdekes lehet, hogy letiltottak egy részt a harmadik emeleti folyosón. Mióta ide járok, nem fordult elő hasonló. Kíváncsi vagyok, mi lehet az oka. Talán elszabadult ott valami rém. Vagy megtalálták a Titkok Kamráját! Bár azt nem hiszem. Anyám azt mondta, csak mese. Szerintem lehet, hogy mégis létezik. Jó, biztos nem sárvérűirtó bázis meg szörnyfészek, de lehet, hogy valami titkos társaságféle helye. Olvastam egyszer ilyen titkos társaságokról, amik iskolákban alakultak. Lehet, hogy az volt a klubházuk. És persze azt mondták, Mardekár Malazár építette, hogy ettől is többnek érezzék magukat. Jellemző lenne. Remélem, ha a Kamrát találták meg, nem tesznek kárt benne. Megnézném. Na jó, nem találgatok, úgyis kiderül, mi van ott. Vagy nem.

Más említésre méltó dolog nem történt, vagy ha mégis, elkerülte a figyelmemet. Eléggé el is álmosodtam az utazástól, meg mindentől. Szóval elteszem magam holnapra.